VALLOMÁS a KRELOVI alapítójától

A Krelovi alapítójaként én magam is megtapasztaltam, milyen veszélyeket rejthet egy rosszul használt csomózott kötőfék. Ez az élmény nemcsak mély nyomot hagyott bennem, de egyben elindította azt az utat is, amelyen ma járok: a tudatos felszerelés-használat tanítását.

2013-ban történt, amikor első vérvételre és chipelésre került sor az akkor még fiatal Koda lovammal. Friss lótulajdonosként akkor láttam először, mit jelent valójában egy ló számára a tűiszony. Tapasztalt állatorvos segített, de még vele is három órás procedúrává vált a beavatkozás. Koda újra és újra ágaskodott, menekült, küzdött – és közben fokozatosan elvesztette a bizalmát.

Próbálkoztunk nyugtatóval, pipával, különféle megoldásokkal, de végül az istállókötőfék is elszakadt. Ekkor került elő az általam – még kezdőként – csomózott kötőfék. Ez lett az utolsó esély. Több férfi is jött végül, és az az erő, amellyel Kodát próbálták visszatartani, csak még jobban fokozta a félelmét, és végül a kikötés mellett döntöttek.

Fiatal lovasként ott álltam tehetetlenül, miközben a szeretett lovam rettegéssel küzdött. Végül sikerült elvégezni a vérvételt és a chipelést – hatalmas megkönnyebbülés volt. A nyugalom azonban nem tartott sokáig.

Amikor elengedtük Kodát, észrevettem, hogy a csomózott kötőfék komoly sebet vágott az állára – legalább 5 centis vágás, amiből ömlött a vér. A varrást akkor elvetettük, de hosszú hónapokig tartó kenőcsös kezeléssel végül csak egy ujjnyi heg maradt. Az orrcsontján pedig máig látható két fehér folt emlékeztet arra a napra.

De még ennél is fontosabb emlékeztető: miért nem szabad soha, semmilyen körülmények között csomózott kötőfékkel kikötni egy lovat.

Tudom, hogy sokan most talán azt gondolják: hogyan történhetett ez meg egy gondos gazdával? Én is sokáig vádoltam magam emiatt. De pontosan ezért döntöttem úgy, hogy nem hallgatok róla, hanem őszintén elmesélem – mert hiszem, hogy épp az ilyen történetek segíthetnek másoknak elkerülni a hasonlót.

És igen: vállalom a történteket, nem hárítom a felelősséget senkire. Nem hibáztattam az állatorvost, hiszen mindannyian a legjobbat akartuk Kodának. Csak épp nem volt elég tudásom, rálátásom és tapasztalatom, hogy felismerjem, milyen eszközhöz nyúlok egy extrém helyzetben.

Ez az eset volt számomra a fordulópont. Rájöttem, hogy nem elég jó szándékkal felszereléseket készíteni – tanítani is kell a használatukat!

Tudni kell, hogyan működnek, mire valók, és legfőképp: mire nem. A csomózott kötőfék egy érzékeny, finom kommunikációs eszköz, nem pedig rögzítésre való megoldás. A rossz használata akár csontig hatoló sérüléseket is okozhat – ezt rengeteg elrettentő példa bizonyítja az interneten is.

Ezért kérek minden lovast: tanuljon az esetemből. NE köss ki lovat csomózott kötőfékkel – sem a környezet, sem mások nyomása miatt.

Ha szeretnél mélyebben elmerülni a megfelelő felszerelés-használatban, a csomózott kötőfék anatómiájában és illeszkedésében, szívből ajánlom workshopjainkat, melyeket a weboldalunkon is megtalálsz. Tapasztalatból mondom: egy aprónak tűnő döntés hatalmas következményekkel járhat. Tanuljunk együtt, hogy a lovaink biztonságban lehessenek.

Koda bizalmát az emberek felé a mai napig építem vissza – türelemmel, következetességgel, a megfelelő hozzáállással és folyamatos tanulással. És bár a tűiszony még mindig ott bujkál benne, együtt újra és újra bizonyítjuk: kölcsönös kommunikációval, bizalommal és tudatos kapcsolódással igenis lehet változást elérni.

Lovam tanított meg rá, hogy a tudás és az odafigyelés életeket, bizalmat és kapcsolatokat menthet. Örökre hálás leszek neki ezért a leckéért – még ha akkor fájdalmas is volt. Azóta minden egyes kötőfék, amit készítek vagy tanítok, egy picit az ő történetét is hordozza magában.

Tanuljunk egymástól – a hibákból, a sikerekből, a lovainktól – hogy ők biztonságban lehessenek mellettünk, és mi is méltók lehessünk a belénk vetett bizalmukra.